Robotok az állattenyésztésben 1. rész

A legfrissebb kutatások szerint az állatetető robotok globális piaca várhatóan 8,79%-os CAGR-t fog mutatni a 2022-2030 közötti előrejelzési időszakban. A mezőgazdaság stratégiailag fontos ágazata a világgazdaságnak. A mezőgazdasági termelőknek még több élelmiszert kell előállítaniuk a növekvő globális népesség számára, miközben a termékek minőségét magas szinten kell tartani. Az innovációk, akárcsak a robotok, segítik a gazdákat e célok elérésében. Ez a cikk néhány példát mutat be az állattenyésztés lenyűgözően modern technológiáira.

Tudományos takarmánykezelés

Az automatizálást széles körben alkalmazzák a takarmánykezelésben. A műszaki-technológiai fejlődésnek köszönhetően ma már a szarvasmarhatelepeken a takarmányozás teljes automatizálása megoldható keverő-kiosztó robotokkal, melyek előre programozott gyakorisággal egyenletesen osztják ki az általuk elkészített (előzetesen összekevert) homogén (TMR=Total Mixed Ration) takarmánykeveréket a tehenek elé. Népszerű képviselőik: Lely Vector, Hetwin Aramis, Trioliet Triomatic, Wasserbauer MixMeister, Pellon Belt, Schmiltemaker Innovado. 

Az automatikus etetőrendszer kezeli a takarmány előkészítését, keverését és az elosztását. Az AFS (Automatic Feeding System=Automatikus etetőrendszer) üzemben van egy raktár a takarmány-alapanyagok tárolására, van egy keverőüzem és az elosztó berendezések (transzporterek). A takarmánykeverő-kiosztó robotok fajtái a következők:

• autonóm akkumulátor meghajtású kiosztó robot,
• kötöttpályás takarmánykiosztó robotok,
• takarmánykiosztó robottal vagy szalaggal üzemelő automata takarmányozási rendszerek,
• műholdvezérlésű autonóm takarmánykeverő-kiosztó kocsi.

A rögzített keverőkbe automatikusan érkezik egy központi számítógép által vezérelt szállítószalagon a takarmány, de a keverő töltése elvégezhető kézileg is. Az üzemeltetőnek csupán annyi a dolga, hogy ellenőriznie kell a szállítószalagot, hogy megfelelő mennyiséggel van-e ellátva, ami lehet természetesen több napra szóló adag is. A keverőtartály alatt mérőcellák találhatók, amelyek folyamatosan figyelik az adaghoz hozzáadott egyes összetevők mennyiségét. Aztán a számítógép összehasonlítja az adatokat a beprogramozott receptúrával, majd aktiválja a szállítószalagokat, hogy az elkészült keverék kimehessen, és újra elkezdi bekeverni a következő adagot. A takarmányt szállítószalagon szállítják a kiosztó kocsikba, amik a jászolba viszik. Ezek a transzporterek lehetnek légi vagy földi szállítóeszközök (gondos útvonaltervezést igényelnek) , sínek segítségével (elég magasan kell legyenek a talajtól) követhetik a beprogramozott útvonalat, vagy a padlóba süllyesztett érzékelők vezetik őket a célig. Az áramellátás szinte mindig elektromos, amelyet egy automatikusan előre feltöltött akkumulátor biztosít.

A mobil keverők sokkal összetettebbek, de mindenféle istállóhoz és állatállományhoz alkalmazhatók. Az alapfelszereltségük  önrakodó silómaróból, egy vagy több kisméretű keverőtérből áll, ezek 2-30 m³-es tartálytérfogatú tölcsérek, és gyakran csak „konyhának” nevezik őket. A rakodóberendezések mindig automatikusan működnek, akár silómaróról vagy szállítószalagról beszélünk. A mobil keverőknek teljes automatizáltságra van szükségük, mivel naponta nagy mennyiségű keveréket kell elszállítaniuk az állatoknak. A mobil keverőknél is van légi szállító rendszer, de a kerekes robotok elterjedtebbek. Ezek előre meghatározott útvonalat követnek, elosztják az adagokat, és terelőket is használnak, hogy közelebb tudják tolni a jászolhoz a korábbi szállításokból származó széttúrt, maradék adagokat. A biztonsági érzékelők lehetővé teszik a gép számára, hogy elkerülje az akadályokat vagy leálljon, amikor egy ember vagy állat belép a működési tartományába. Ezek az önjáró gépek már a legfejlettebb technikai színvonalat képviselik: korszerűen működtetett dízelmotor, önrakodó silómaró, fedélzeti súlymérő-rendszer, kamera-ellenőrzött egyszemélyes munkavégzés, kompatibilis mérlegelektronika, modern szoftverek. Az etető mobilkocsik napi munkáját alapvetően az etetések száma és az állatok napi „fejadagja”, valamint a különböző receptúrák szerint etetett állatcsoportok száma határozza meg. A gépek kiválasztásánál fontos adatok: az istállók közlekedő útjainak kialakítása, elhelyezkedése, az istállóajtók szélességi és magassági méretei, a tehénállások, jászlak/etető utak paraméterei.

Nézzünk a fenti gépre egy példát. Egy német önjáró modellt úgy terveztek és fejlesztettek ki, hogy az állattenyésztők olyan kompakt takarmányozó gépet kapjanak, ami 3 méteres tartálymagassággal és nagy fordulékonysággal rendelkezik. Ez a gép hidrosztatikus, négykerékhajtással és hátsókerék-kormányzással rendelkezik, de opciósan a négykerék-kormányozhatóság is biztosított. Az önrakodó silómaróval ellátott etetőkocsik 12- 17 m³-es tartályokkal vannak ellátva. Erőforrásuk 170 LE-s (126 kW) névleges teljesítményű John Deere motor. Az elektronikusan vezérelt, 2 méter széles silómaró 650 mm szélességű csatornán keresztül táplálja a takarmányokat a tartályba. A takarmány összekeverését egy függőleges csiga végzi el. A takarmánykeverékek kiosztása a jobb- és a baloldalra is elvégezhető. Tartálytérfogattól függően naponta 50-110 tejelőtehén takarmányozása biztosítható vele.

A napi takarmányadag-kiosztás gyakoriságának az optimuma a napi 5-6 alkalommal kiadagolt takarmány, ami nem zavarja az állatok megszokott, napi rutinját, nincs negatív hatással az állatjóléti indikátor paraméterekre (viselkedés, teljesítmény, állategészségügy). A takarmányadag-kiosztásának gyakorisága mellett kritikus szempont az egyes takarmánykomponensek tárolására és behordására szolgáló asztalokon vagy előtartályokban deponált takarmány mennyisége, ugyanis az erjesztett takarmányok (szenázs, szilázs) esetében – különösen a nyári, meleg időszakban – fennáll a minőségromlás kockázata. Mivel az automatizált takarmánykeverő-kiosztó robotok már számos gazdaságban is megjelentek, ezért nagyon fontos lenne az automata takarmányozási technológia elterjedésével párhuzamosan a gazdák figyelmét felhívni az optimális betárolási és etetési gyakoriság kialakítására. 

Csúcstechnológiájú fejés

A fejőrobot ötlete több, mint 100 évvel ezelőtt merült fel. Gustaf de Laval svéd gépészmérnök és vegyész 1894-ben szabadalmaztatta az első tejszeparátort (egy centrifugális berendezés, amely a tejet tejszínre és fölözött tejre választja szét) és az első fejőberendezést. A kereskedelemben kapható első fejőgépet az általa alapított vállalat hozta forgalomba 1918-ban, már halála után. 

Több, mint 30 évvel ezelőtt, 1992-ben pedig egy dán cég, a Lely, bemutatta a Lely Astronaut-ot, az első teljesen automata fejőrendszert. Ezt a technológiát forradalminak tekintették a tejiparban. Ezt a rendszert nevezik első generációs kivitelnek. Néhány évvel ezelőtt pedig ezeket az üzemeket tejminőség-ellenőrző és tehén-egészségügyi felügyeleti technológiákkal is ellátták. A jelenlegi technikai szintet elért robotok esetében beszélhetünk harmadik generációs típusokról. Egyre nagyobb számban kerülnek alkalmazásra ezek a robotok, és nemcsak a kisebb, hanem a nagyobb egyedszámú tehenészetekben is. Szinte valamennyi fejőgépgyártó (DeLaval, Fullwood, GEA, Strangko, Boumatic) kínálatában szerepelnek már, mégis a legtöbb fejőrobotot a Lely (Astronaut) adta el ez idáig a világon. 

A fejés az egyik legkritikusabb pont a tejtermelésben. A tehenek fejését a kifejezetten nehéz munkák közé sorolhatjuk, mivel fizikailag megterhelő, monoton és erősen szennyezett, fertőző anyagokat is tartalmazó környezetben kell végezni az év minden napján, ünnepnapokon is, és legalább naponta kétszer kell végrehajtani a képzett személyzetnek ezt a nehéz fizikai feladatot a tehenészetben. Ez tehát a fő oka annak, hogy a robotfejők a tehenészetek legfontosabb automatizált elemei. Eredetileg 50 fő körüli állatállományra tervezték ezeket a gépeket, de mára a jelentős gazdasági előnyeinek köszönhetően már terjednek a nagyobb számú állományok esetében is. Európában sok gazdaságban több, mint négy fejőrobot van minden istállóban, néhányban pedig már több, mint 40-et is használnak, például Chilében és Oroszországban egyszerre 64 fejőrobot is működik.

A fejőrobot egy helyhez kötött egységből áll, amelybe a tehén önként besétál, hogy megfejjék. A fejés a tehenek saját „menetrendje” szerint történik. A kezdeti betanítási-betanulási időszakot követően a tehenek fejéséhez emberi beavatkozásra csak igen korlátozott mértékben van szükség. A tehén nyakában lévő transzponder (válaszjeladó) tájékoztatja a robotot a részletekről, ezzel lehetővé téve számos állománykezelési feladat elvégzését, például a tejhozam, a tejáramlás és a tej minőségének ellenőrzését. A fejőrobot elvégzi a teljes fejési folyamatot, kezdve a bimbók megtisztításával, végül az utolsó fejőcsésze eltávolításával és a bimbók lepermetezésével fejeződik be. A fejés során összegyűjtött információkat egy számítógépes állománykezelő rendszeren keresztül juttatják el a gazdálkodóhoz. A fejőrobotról elmondható, hogy annak ellenére, hogy jelentős mértékben megkönnyíti és kiváltja az emberi munkaerőt automatikus fejési rendszerének köszönhetően, az emberi felügyeletet nem nélkülözheti. A fejőrobot a tejtermelő gazda ellenőrzése mellett működik és nem egy független és teljesen önálló, autonóm rendszer, annak ellenére sem, hogy egy robotról van szó. A legtöbb ipari robothoz hasonlóan a fejőrobotoknak sincsenek kognitív képességeik, ezért nem rendelkeznek teljesen öntanuló és önjavító tulajdonságokkal. A fejőrobot a teljes fejési folyamatot automatikusan elvégzi, a gazdálkodónak csak a telepirányítási feladatokra és a fejőrobot problémamentes működésére kell ügyelnie. Ezen robotok kamerákon keresztüli felügyelete bármikor lehetséges mobil eszközökről, így segítségével a gazdálkodó távolról ellenőrizheti a fejőrobot működését és a tehénforgalmat. A gazdálkodó a telefonjára a nap 24 órájában üzeneteket kaphat a robot működéséről, ha abban bármilyen eltérést, rendellenességet észlelt a rendszer, amelyekre a távoli elérésen keresztül azonnal tud reagálni. 

A fejőkészülékek biztonságos, sérülésmentes felhelyezése kulcskérdése az automatizálásnak. Az AMS (Automatic Milking System), vagyis az automatikus fejőrendszer egy vagy több fejési pozícióval rendelkezik, amik segítségével a robotkarok a fejőfejeket a tőgyhöz rögzítik és leválasztják, valamint a karok egy vezérlő számítógéppel és további eszközökkel a tőgyet és a fejőfejet lemossák és fertőtlenítik. A fejőrobothoz érkező tehénnél először (az RFID=Radio Frequency Identification, automatikus azonosításnak megfelelően) a korábban már megismert koordináták alapján a fejőkészülék megközelíti a tőgyet. Ezt a pozicionálást meg kell tanítani a robotnak úgy, hogy a robotkart – miután az állatot pozícionáltuk, miközben az állat tőgyéhez közel eső testpontja a robot által ismert ponttal érintkezik – kézzel vezetve helyezzük fel a fejőkelyheket. Ezt a robot megjegyzi és 5-6 nap után már hiba nélkül elvégzi. Innen a fejőkelyhek felhelyezésének vezérlése már a szenzorok érzékelése segítségével folytatódik. A bimbók érzékelésének ma leggyakoribb módja a robotkar végén lévő lézerdiódából kibocsátott pásztázó lézersugár, amely a bimbók felületéről visszaverődik, ezt a jelfogók érzékelik, s a visszaverődés időtartamából a kar és a bimbók távolsága, a térbeli elhelyezkedésük pontosan meghatározható. A fejés megkezdése előtt a robot elvégzi a tőgy és a bimbók tisztítását (ezzel a stimulációt is) megfelelő kefés szerkezettel vagy a speciális fejőkehellyel, és egyes típusoknál az első tejsugarak automatikus kifejése is megtörténik és ezzel szükség esetén kiválogatja az antibiotikumos kezelésen átesett, értékesítésre alkalmatlan tehenek tejét. Ezeket megvizsgálják, az eredményeket feljegyzik, ami információt ad a tej, az állat egészségi állapotáról. A tejfolyás csökkenését követően a robot a fejővákuumot megszünteti, majd a fejőkelyheket leemeli. A fejés után szükségszerűen a fejőkészülékek tisztogatása következik. Kívülről a fejőhelyeket az automata mosóegység vízsugárral lemossa, de a kollektor és a hosszú tejvezetékek belső tisztítása is megtörténik. Ha a fejőkelyhek felhelyezése sikertelen, akkor ennek leggyakoribb oka az állat elmozdulása lehet vagy erős szennyezettség a bimbón, ami nem ad tökéletes visszaverő felületet. Ilyenkor a robotkar ismét kiinduló helyzetet vesz fel, majd újból próbálkozik. Ha a felhelyezés megint sikertelen, akkor a robot a tehenet a fejőállásból „elküldi”.

A fejőrendszer növelheti a napi fejések számát, ami a tejtermelés mennyiségi és minőségi javulását eredményezi, különösen akkor, ha a robotfejést integrálják automatizált takarmányozással, ami kisebb mennyiségben ossza el a takarmány mennyiségét a nap folyamán. A robotfejési technológia a nyáj automatikus mozgatását és irányítását, valamint a gyanús egészségügyi állapotú állatok azonosítását és a többitől való elkülönítését is jelenti. A legújabb robotmodellek valójában felhasználhatják a tej vezetőképességét vagy a tejben lévő szomatikus sejtek magas szintjét a lehetséges fertőzések azonosítására. Ezekben az esetekben a gép automatikusan elkülöníti a tejet, hogy elkerülje az egész napi tejtermelés megfertőződését. Egy másik esetben a tejben lévő karbamid elemzése annak megállapítására szolgál, hogy megfelelő-e a tejfehérje és a nitrogén aránya, és szükség esetén kell-e korrigálni a takarmánykeveréket. Ezeket az elemzéseket nem minden tejmintán végzik el automatikusan. A robot megkeresi minden tehén azonosító kódját egy adatbázisban, hogy ellenőrizze, melyiknek van szüksége elemzésre. A költségelemzés kimutatta, hogy a fejőrobotok nyereségesek, literenként 0,02-0,04 eurós bevételt eredményeznek Európában.

A fejőrobot rendszer mellett egy fejésirányítási rendszer is működik, amely az egyes tehenek füljelzőkkel, transzponderekkel vagy lépésszámlálókkal történő azonosításán alapul. Minden robot 60 vagy akár annál több tehenet is tud kezelni. Napközben az állatok az istállók pihenőbokszos részen tartózkodnak, ahonnan folyosók vezetnek az etető-fejő robotok irányába. A folyosókon egy azonosító- és egy válogatókapun keresztül mennek át az állatok, amit a központi számítógép vezérel és beazonosítja az egyedeket, tehát a tehén aszerint jut be az etető-fejő állásba, hogy előző etetése vagy fejése óta már elegendő idő telt-e el. A fejési rendszerben minden tehenet azonosítanak, így a számítógép eldöntheti, hogy meg fogják-e fejni vagy sem. Általános szabály, hogy egy tehénnek készen kell állnia arra, hogy körülbelül hét liter tejet termeljen a fejés előtt. Ha egy tehén túl korán tér vissza a fejőrendszerbe, nem fejik meg.

A fejőrobotok mellett a tehénistállók automatizálására szolgáló megoldások (robotizált tehénistálló-tisztítók, etetők, tejtároló rendszerek és szállítórendszerek) is gyorsan terjednek, különösen a magas termelékenységű mezőgazdasági régiókban. A mobil istállótisztítók a tehenek megzavarása nélkül, automatikusan haladnak át az istállón, és segítenek tisztán tartani a rácspadlós istállókat. Az akkumulátoros és automatikusan újratölthető tisztítógép a padlózat teljes felületét bejárja a programja szerint. Az alatta felszerelt csúszda a rácspadló nyílásain keresztül nyomja át a trágyát.

Azok a gazdák, akik növekvő tejtermelést szeretnének elérni gazdaságukban, kifizetődőnek találnak egy olyan nagyobb értékű beruházást, mint a fejőrobotok, amelyek kiváló segítséget nyújthatnak a számukra. A fejőrobot rendszer bevezetésével általános a 10%-ot meghaladó tejtermelés-növekedés. A robot pozitív szelekcióra orientál, amihez a szükséges adatokat folyamatosan szolgáltatja, hiszen minden fejésnél automatikusan rögzítésre kerülnek a tejtermelés alapvető adatai. A gazdálkodók számára nyilvánvaló előnyöket jelentenek a fejőrobotok: kevesebb lesz a kézi munka és több idő jut a számítógépes állománykezelésre, az állomány egészségi állapotának nyomon követésére és ellenőrzésére. Az előnyök a tehenek számára ugyanolyan jelentősek, mint a gazdák számára: szabadon választhatják meg, hogy mikor legyenek megfejve. A rendszerek lehetővé teszik a „szabad tehénforgalmat” a fejőkhöz. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ha magukra hagyják a teheneket, azok naponta kétszer-háromszor vagy akár négy alkalommal is belépnek a fejőegységbe napközben vagy akár az éjszaka folyamán is. A fejőrobotokkal a termelési volumen emelkedik, és az állatállomány sokkal nyugodtabb lesz, mint korábban volt. A tehenek a saját választásuk alapján pihennek, táplálkoznak vagy részesülnek fejésben, és így az állatállomány minden egyes tehene maximális teljesítményt tud nyújtani. 

A fejéstechnikában a robotizálás új dimenziókat vetít előre: a gazdálkodó mezőgazdasági menedzserré válik, a gazdaságában pedig magas szintű biológiai folyamatok tömege játszódik le nagy megbízhatósággal és precizitással. Spanyolországban az automatizált fejőrendszerek tulajdonosai körében elvégzett tanulmány bebizonyította, hogy az életminőség és a szabadidő (a mentális egészség javítására, a családra és a hobbira fordított több idő) terén a legjobb eredményeket elérő gazdaságok azok voltak, amelyek már automatizált fejőrobotokkal (AMR) rendelkeztek. A jövő tejipara a jelenleginél jóval automatizáltabb lesz, olyan automatizált fejőrendszerekkel lesz felszerelve, amelyek a magas termelékenység és költséghatékonyság mellett kielégítik a jobb tejminőség iránti igényt és a tejelő állatállomány fajának megfelelő környezeti igényeket. Az állattenyésztésben alkalmazott robotok javítják vagy legalábbis objektíven dokumentálják az állatok jólétét a gazdaságokban, megkönnyítik a termékek szegmentálását, a termékek hatásosabb marketingjét, valamint javítják a vidéki területek gazdasági stabilitását.

A fejéstechnikában a robotizálás új dimenziókat vetít előre: a gazdálkodó mezőgazdasági menedzserré válik, a gazdaságában pedig magas szintű biológiai folyamatok tömege játszódik le nagy megbízhatósággal és precizitással. Spanyolországban az automatizált fejőrendszerek tulajdonosai körében elvégzett tanulmány bebizonyította, hogy az életminőség és a szabadidő (a mentális egészség javítására, a családra és a hobbira fordított több idő) terén a legjobb eredményeket elérő gazdaságok azok voltak, amelyek már automatizált fejőrobotokkal (AMR) rendelkeztek. A jövő tejipara a jelenleginél jóval automatizáltabb lesz, olyan automatizált fejőrendszerekkel lesz felszerelve, amelyek a magas termelékenység és költséghatékonyság mellett kielégítik a jobb tejminőség iránti igényt és a tejelő állatállomány fajának megfelelő környezeti igényeket. Az állattenyésztésben alkalmazott robotok javítják vagy legalábbis objektíven dokumentálják az állatok jólétét a gazdaságokban, megkönnyítik a termékek szegmentálását, a termékek hatásosabb marketingjét, valamint javítják a vidéki területek gazdasági stabilitását.

Hasznos kisrobotok az istállóban

Mivel olcsóbbak, a kisebb robotokat minden bizonnyal szélesebb körben használják a gazdaságokban. 

1. A takarmányrendező robotra azért van szükség, mert az állatok valójában a nekik adott takarmány legjobb részeit választják ki, a többit pedig eltávolítják a jászoltól. A takarmányrendező robot automatikusan halad az etetőfolyosó mentén, követve a jászolkorlát nyomvonalát a padozatba rögzített mágnes rudak segítségével. Működése közben a gép a takarmányt a jászolkorlát elé igazgatja nem összetömörítve, anélkül, hogy ezzel zavarná az állatokat. Egy beépített szállítócsigával dolgozik, mely a takarmányt fellazítva és menet közben újrakeverve juttatja vissza az állatok elé. Ezek a robotok kiválóan alkalmasak szűkebb etetőúttal rendelkező istállókban történő használatra is. Az emelkedőket gond nélkül legyőzi, a zegzugos istállók sem jelentenek problémát a számára. A robotnak minden egyes munkaciklus kiindulási és visszaérkezési bázisául a töltőállomás szolgál, amely az etetőfolyosó egy megfelelő pontján van kialakítva. Az akkumulátortöltés érintkezőkkel történik, a robot egyszerűen rágurul a töltőállomásra és megáll közvetlenül a csatlakozási helyeknél. Naponta akár 30 menetet is képes önállóan teljesíteni. Általános üzemidejük 12-19 óra közötti, egyes típusok 5 órás gyorstöltéssel is rendelkeznek. Tömegük általánosan kb. 500-600 kg közötti. Munkasebességük 6-12 méter per perc között terjed. A különböző beépített érzékelőknek (giroszkóp ultrahang, giroszkóp traszponder) köszönhetően a robot eltérő útvonalakon is képes dolgozni, két istálló között és nyitott etető utakon is tud haladni. A robot pozitív hatása az állatok általános egészségi állapotára nézve az, hogy az állatok előtt a nap 24 órájában friss takarmány van. A robot rendelkezik ütközésérzékelővel. Ez gondoskodik arról, hogy a takarmányrendező azonnal megálljon, amint valamilyen akadályba ütközik. Könnyen kezelhető és minden igényt kielégítő vezérléssel rendelkezik. Számítógépen, tableten és mobiltelefonon keresztüli hozzáférésük van, akár nyaralás közben is rápillanthatunk a rendszerre. Értesítést küld SMS-üzenetben, tehát mindig, mindenhol megkapjuk az információkat és szükség esetén rögtön reagálhatunk rájuk.

2. Az elmúlt években egyre több gyártó (GEA, Lely, Fullwood, DeLaval, Hetwin, Schauer) kínálatában lehet találkozni az istállók etetőútjait, ill. a trágyautakat takarító robotokkal. A mobil istállótakarító berendezés robottechnológiával működik. A berendezés rugalmassága és alapossága garantálja,  hogy az istálló  padozata a  lehető  legtisztább legyen. Ez a gép is akkumulátoros meghajtású, forgó seprűkoronggal, vagy gumiélű tolólapppal, ill. gumilapos forgótárcsával felszerelve takarítja fel az etetőutat, takarítása után pedig visszatér a töltőállomásra, ami az istálló egy erre alkalmas helyén található. Akkumulátoraik töltési kapacitása 55 és 150 Ah között változik, ez 4–12 óra üzemidőt tesz lehetővé számukra. Amennyiben az akku kapacitása és feszültsége csökken, automatikusan keresik fel a fixen telepített akkumulátortöltőjüket és 4–8 óra közötti idő alatt feltöltik magukat és újra munkára képesek. Nincs szükség érzékelőkre a réselt padozaton vagy az alatt, a beépített ultrahangos érzékelő biztosítja, hogy a takarítórobot a falaktól egy előre meghatározott távolságra lévő nyomvonalon haladjon. A beépített giroszkóp lehetővé teszi, hogy a robot mindig folyamatosan érzékelni tudja saját helyzetét. A memóriájukban az útvonal, a bejárandó útfelület paraméterei, a napi útvonalbejárás, ill. az akkutöltések gyakorisága előre beprogramozható. A gép vízpermetezővel és kaparóval van ellátva, a gép aljára rögzített rugalmas penge pedig áttolja a trágyát a réselt padozat nyílásain. Egyes típusok mosó-fertőtlenítő tartállyal és szórófejjel is felszerelhetők. A robotok aktív munkaszélessége 0,8 és 2,0 méter között változik. Tömegük általánosan kb. 200-500 kg közötti. Áruk 12 000 - 16 000 euró között terjed felszereltségtől és gyártótól függően. A robot munkálkodásának eredményeképpen az állatok patái, farkai, faruk tisztább állapotú lesz, ami stresszmentes és nyugodt állományt eredményez, valamint a különböző betegségeket megelőzhetjük ezáltal. Az istállók folyamatosan tisztán tarthatók, hiszen a robotok a nap 24 órájában működnek.

3. A tisztító kefék segítenek az állatoknak megszabadulni a portól és a viszketéstől, stimulálják a vérkeringést, javítják az állatok közérzetét, jótékony hatással vannak az állatok egészségére. A tisztító kefe érintésre működik, és azzal ellentétes irányba kezd el forogni, mint amilyen irányba az állat meglöki. A kefék kettős forgásiránnyal rendelkeznek, ezért a kefesörték tovább megőrzik az állagukat, mintha csak egy irányba forognának. Ráadásul a minimális mennyiségű mozgó alkatrész miatt alacsony karbantartási igénnyel rendelkeznek. A lengőkefék az állat mozgását követve minden irányban szabadon mozognak, így nagyobb testfelületet érnek el. A mini lengőkefék kifejezetten borjak és kecskék számára készült. A berendezés magassága állítható, így könnyen az állatok növekvő magasságához igazítható. Egy másfajta vakarózó „állomást” egyedi rugó alapú, kétkefés kialakítású keferendszerrel tudunk kialakítani az állatoknak, melynek sörtéi erősek és rugalmasak. 

4. A szarvasmarhák megnövekedett mozgászavarainak 80-90%-át a lábvégek rendellenességei és betegségei okozzák. A lábvégek állapota kihatással van a termékenyülési képességre, a termelésre, a takarmányfelvételre, a viselkedésre. A tökéletes higiénia és az optimális körömegészség érdekében a rendszeres lábvégfürösztés (kéthetente végzett) alapvető fontosságú. A körmök optimális  egészségi  állapota egy  robotfejésre  berendezett gazdaságban kulcsfontossággal bír a megfelelő gyakoriságú robotlátogatásokhoz. Egyetlen gomb egyszeri megnyomásával a lábvégfürösztő leereszkedik vízszintes helyzetbe, és megtelik a doboz tetején lévő átmeneti tartályban tárolt vízzel. Ezzel egyidejűleg a berendezés körömápoló készítményt is pumpál a lábvégápoló fürösztővízbe. A művelet befejeztével a lábvégfürösztő automatikusan leüríti, és a porlasztófúvókák segítségével ki is tisztítja önmagát, majd visszaáll a függőleges helyzetbe. Ha nincs használatban, az állatok akadálytalanul keresztülsétálhatnak anélkül, hogy szennyeznék a lábvégfürösztőt. A készülék egyik előnye, hogy a kezelőszemélyzet sokkal ritkábban kerül kapcsolatba vegyszerekkel, mint a kézzelirányított berendezéseknél. Az oldat nem a vízvezetékbe kerül befecskendezésre, így megvédhetjük a vízvezeték-rendszert a szennyeződéstől. A robusztus, rozsdamentes acél lábfürösztőkád korrózióálló, még nagy fagyokban sem szenved kárt. Ne felejtsük el, hogy egyes kutatások szerint a sántaság költségvonzata tehenenként 250 és 380 euro közé tehető.

Gyakori kérdések

---

Mennyi ideig tart egy robotnak megfejni egy tehenet?

A fejési folyamat általában 7 percig tart. Ez azt jelenti, hogy egy tehén naponta mindössze 14-21 percet tölt a robotfejőben.

Hány tehenet fej meg egy robot egy nap?

Egy robot általában napi 180 fejést tud elvégezni, vagyis legalább 60 tehenet képes megfejni, ha tehenenként naponta átlagosan 2,6 fejést számítunk, és napi kb. 2270 liter tejet gyűjt be.

Több tejet adnak a tehenek egy robotfejőrendszerben?

A tanulmányok szerint átlagosan 10%-kal több tejet termelnek évente az ilyen tehenek.

Mennyi ideig működik egy fejőrobot?

Egy új robotizált fejőrendszer körülbelül 10-15 évig működhet.

Mennyibe kerül egy robotfejőgép?

Átlagosan 150 000-200 000 dollárba kerül egy robotfejőgép.

Mi a tisztító kefék célja az istállóban?

Az állatok esetében a kefék használata megakadályozhatja a paraziták megtelepedését és elszaporodását, segít a viszketés enyhítésében és eltávolítja az elhalt bőrt, tehát az állatok egészségesebbek lesznek. A kefék hasznosak lehetnek a gazdálkodók számára is, mivel megakadályozzák azt, hogy az állatok tönkretegyék az istállók különböző felületeit dörgölőzésükkel.

Mekkora egy takarmánykeverő kapacitása?

Átlagos kapacitás 250 kg/adag.

Milyen az ideális tehén istálló?

Jellemzői a nagy légtér, a sok természetes fény, a felső kiszellőzésű tetőszerkezet, a nyitott épület, az uralkodó szélirány felőli szélrács, a nyílt vizű itatók, a vakarókefék, lábvégmosók. Fontos még a zsúfoltság elkerülése is, egy állatra kb. 12 m² hely jusson.

Mely cégek gyártanak fejőrobotokat?

A fejőrobotok piacának globális jelenléttel (több, mint 40-50 országban megtalálhatók a forgalmazóik) rendelkező szereplői: a Lely (Hollandia), a GEA Group (Németország), a DeLaval (Svédország), a Fullwood JOZ (Egyesült Királyság) és a BouMatic (USA) cégek. Hollandia a világ legnagyobb fejőgép-exportőre.

Mennyi áramot használnak a fejőgépek?

A napi teljes energiafogyasztásuk (fejőegység + légkompresszor) 45,4 és 81,3 kWh között mozog; az egy tehénre jutó fogyasztás 0,59 és 0,99 kWh között mozog; a fejésenkénti fogyasztás 0,21 és 0,33 kWh között van; a 100 liter tejre jutó fogyasztás pedig 1,80 és 2,44 kWh közötti.

Ki termeli a legtöbb tejet az EU-ban?

Németország az EU legnagyobb tejtermelője körülbelül 31,9 millió tonna tehéntej termelésével, további nagy tejtermelő Franciaország  24,3 millió tonnával és Hollandia 13,7 millió tonnával.

Melyik ország áll az első helyen a tejtermelésben a világon?

India a világ legnagyobb tejtermelője. India a világ tejtermelésének 22 százalékát állítja elő. A termelésben utána következő országok az Amerikai Egyesült Államok, Kína, Pakisztán és Brazília.

Melyik ország adja a legjobb minőségű tejet a világon?

Az új-zélandi fűvel táplált tehenek a világ legjobb minőségű tejét adják. A tejelő tehenek minősége közvetlenül összefügg táplálkozásukkal és környezetükkel. Így nem csoda, hogy Új-Zéland legelőin táplált tehenek, amik selymes, zöld füvet lakmároznak, a világ legjobb tejét adják.

Melyik tehén teje a legjobb a világon?

A Holstein tehéné. Ez a fajta Európából származik, a holland telepesek vitték be az Egyesült Államokba. Ez a fajta a legmagasabb tejtermelői képességgel rendelkezik az összes fajta közül. Egy átlagos holsteini tehén laktációnként körülbelül 10122 liter tejet ad.

Hol található a világ legnagyobb tehenészete?

A szaúd-arábiai Almarai cég termeli a legtöbb tejet, évi 1,47 millió tonnával. Ez a mennyiség hasonló Indonézia és Norvégia teljes tejtermeléséhez. Almaraiban több, mint 100 000 tejelő tehén van.

Melyik tehéntej a legjobb Európában?

A Valio tej a világ legtisztább tejei közé tartozik, a finn tehenek már most a legegészségesebbek az Európai Unióban, ezért például más EU-országokhoz képest nagyon kevés antibiotikumot használnak.

További blog cikkek

• myTEM okosotthon és okosiroda rendszer
• Robotikai trendek és előrejelzések 2023-ra, 2. rész
• Hogyan kell karbantartani egy programozható logikai vezérlőt, egy PLC-t?
• Robotok az állattenyésztésben 3. rész
• Robotkarok és robotok a Mach-Tech és Ipar Napjai 2024 kiállításon
• A frekvenciaváltók
• Mi az a Big Data? Mire használjuk? Mi az előnye?
• Milyen szoftvernyelveket használnak a programozható logikai vezérlők